Mire van szüksége egy bloggernek? 7+1 dolog, ami elengedhetetlen egy blogger számára

I. Segítségre

Az előző cikkemben már meséltem arról, hogy mennyire fontos is az, hogy ha az ember elakad, segítséget kérhet olyantól, aki már egy jó ideje benne van ebben a szakmában. Mindig is a segítségkérés híve voltam, még akkor is, ha én magam csak nemrég kezdtem el hasznosítani ezt a módszert. Nem tagadom, az elején még nekem is eléggé nehezemre esett kérni, már-már könyörögni azért, hogy segítsenek már egy kicsit, mert abszolúté fogalmam sincs arról, hogy hogyan is kéne folytassam a történetemet. Igaz, a térden-állva-könyörgök-csak-segíts-már dologhoz még nem jutottam el, reményeim szerint nem is fogok, mégis úgy gondolom, hogy ha ez a megoldása annak, hogy tanácsokat kapjon az ember, akkor igenis szenvedni kell azért, hogy ez a tanács/tipp/kisegítés a tulajdonunkban legyen. 

II. Célra

Véleményem szerint, cél nélkül nem lehet előre menetelni. Vagyis hát... lehet, de annak semmi értelme sincs. Ha belekezdünk valamibe - esetünkben egy történetbe -, akkor azzal célunk van. Lehet, hogy csak annyi, hogy a rengeteg szabadidőt valamivel kitöltsük, vagy épp az, hogy unatkozunk, és nincs jobb dolgunk. Reményeim szerint ebbe a kategóriába kevesen tartoznak, ugyanis mindannyian tudjuk, hogy ezeknek a blogoknak mi lesz a végzetük...
A második kategória természetesen írói jellegű. Vannak olyan emberek pl. én, akiknek az a céljuk az írással, hogy fejlődjenek, hogy sokkal, de sokkal jobbak legyenek benne. Igaz, ez egészen hajmeresztő cél; vannak olyanok, akik már az első bökkenőnél megbuknak, ám olyanok is, akik kitartanak, és harcolnak a végsőkig. Ezek azok a bloggerek, akik igazán bíznak magukban és az írásaikban is - ezek azok a bloggerek, akik mindent megtesznek azért, hogy eljussanak a célig.

III. Önbizalomra

Valljuk be, ha nincs önbizalmunk, akkor semmink sincs. Lehet célunk, álmunk, amit szívesen meg szeretnénk valósítani, el fogunk bukni, mert nem bízunk önmagunkban. Magam is a pesszimisták táborát erősítem, így tudom, hogy miről beszélek. Tudatában vagyok annak, hogy milyen is magunkban mérgelődni azért, mert az a bizonyos fejezet nem érte kell a kellő hatást, vagy épp azt az eredményt, mint amire az elején vágytam. Ettől eltekintve viszont úgy állok a dolog mellé, hogy meglehet, hogy nekem nem tetszik, de az még nem azt jelenti, hogy nem lehet jó. Bízni kell abban, hogy az olvasóknak szubjektív véleményeik vannak, ami azt jelenti, hogy valakinek biztosan fog tetszeni. Bízni kell magunkban - bízni abban, hogy igenis képesek vagyunk olyant alkotni, ami sokaknak tetszeni fog. Bízni abban, hogy  képesek vagyunk a csodákra.

IV. Türelemre és rózsára

Mint ahogyan a mondás is tartja: jó munkához idő kell. Egy fejezeten rengeteget kell dolgozni, így már meg sem kell említenem, hogy egy min. 20 részes/fejezetes történetre mennyi időt kell (kellene) szánni. Hetek, sőt hónapok munkája egy teljes, tökéletesnek gondolt történet. Nem csak arra kell figyelni, hogy ne legyen benne helyesírási hiba, hanem arra is, hogy az események viszonylag reálisak legyenek. Ehhez persze nyugalom kell, idő és csend. Az elsőt és az utolsót hamar meg lehet oldani, az időt viszont nemigazán, hisz tudjuk: az idő az, amiből a fentiek keveset adtak nekünk. emiatt pedig minden egyes szabad és nyugodt percet ki kell használni, hisz csak így juthatunk el a végső állomásig, azaz a történet befejezéséig.
Kezdő bloggerek szokták elkövetni azt a hibát, hogy már az első pillanatban várják az eredményt. Nem. Csak a szerencsésekkel fordul elő az, hogy már az első lépések után sikerük van, ennek az esélye viszont egy a százhoz. Azért, hogy elérjünk valamit, türelemre van szükségünk - türelemre önmagunkhoz.

V. Időre

No, ez az, ami nekünk, bloggereknek, nincs. De tényleg. Küzdhetünk érte, akarhatjuk őt, mégsem kapjuk meg. Miért? Mert az élet így jár el a bloggerekkel. Ha jobban belegondolunk, akkor nincs időnk írni. Mindig van valami, ami közbeszól, ami nem engedi, hogy az ember lánya/fia/neje/unokája/ufója/krumplija tisztességesen leüljön a számítógép/laptop elé, és normálisan leírjon minimum három paragrafusnyit. Nem, ilyen nincs. Vagy a kinti zajok szólnak közbe, vagy a családod épp most tartja az őrültek-napját, és mindenki épp most beszél/ad neked dolgot, vagy épp annyira sok a tanulnivalód/teendőd, hogy egyszerűen nincs rá időd. Ezen nincs mit ragozni, ami szomorú. 

VI. Rendes, normális, emberhez méltó körülményekre

Ez egy kicsit kapcsolódik az ezelőtti dologhoz. Csak akkor lehet szépet és csodásat alkotni, ha nyugodt környezetben vagy. Az öcséd nem szól hozzád, nem most kell elmenned a boltba, és a kinti zajok sem harsogják túl a gondolataidat. Tudjátok, hogy mi a baj ezzel? Ez csak hajnalok hajnalán adatik meg, na meg akkor, ha mindenki lefeküdt már aludni. Szomorú, de igaz. 

VII. Kritikára

Attól függetlenül, mert neked tetszik a történeted, az még nem azt jelenti, hogy tökéletes is. Mindenkinek vannak hibái, és ezt mindenki tudja. A Segítséghez  tartozik ez is, ám mégis külön kategóriába tartozik, ugyanis nem mindegy, ha segítünk a másiknak abban, hogy hogyan, miképpen folytassa a történetét, vagy rávilágítunk a hibáira. Véleményem szerint még mindig jobb egy lehúzó, mégis biztató kritika, mint egy olyan, amelyik alaptalan, felületes és egyáltalán nem segít abban, hogy a blogger előre lépjen-e, vagy épp hátra. Számtalan kritikát olvastam már, kértem is egy csomót, mégis csak keveset tudtam megfogadni, mivel abból a temérdek kritikából csak néhány adott olyan tanácsokat, amelyek igazán a segítségemre váltak. 

A kritika elsősorban rá kell világítsa az írót a hibáira - olyan hibára, amelyek mindenki számára hibák -> a kritika nem teljesen szubjektív kell legyen. Persze, lehet benne saját vélemény, a kritikaíró elmondhatja, hogy mi tetszett a történetben, mi nem, ő mit tenne egy bizonyos szereplő helyében, és ő mit javítana az egészen; de ez nem elég. Le kell írnia azokat az alapvető hibákat, amelyeket minden épeszű és írástudó ember észre kéne vegyen. Ilyet viszont kevesen tesznek. 

+I Egy remek, kreatív, egyedi történetre 

Véleményem szerint, ezt nem kell sokat ecsetelnem. Ha remek eredményt szeretne az író elérni, akkor egy olyan történettel kell előállnia, amely saját, különleges, és nem lopott. 

Következtetésképp: egy jó történethez segítség, türelem, bizalom és idő kell, na meg, egy remek ötlet, amellyel mindenkit - majdnem mindenkit - leveszünk a lábáról.