Az írók típusai

Miért vagyunk írók, és miért írunk?

Ezekkel a kérdésekkel fogok most foglalkozni a cikkem soraiban.

Először is, szögezzük le, hogy mit jelent az „író” szó. Maga szó, két szófajba osztható:

- folyamatos melléknévi igenév, mi szerint betűket, jeleket lejegyző személy

- főnév, definíciója szerint professzionális szerző, írásban közlő kommunikáló személy, aki írással vagy más módon közli a gondolatait.

Tehát, mi írók, betűket, sorokat írunk, és gondolatainkat, észrevételeinket, - leginkább magunkat akarjuk kifejezni.

   De mi van azzal, hogy mindenki író, elvégre életünk lapjait mi írjuk? Mi számít írásnak, és mitől különbözik az iskolában megírt fogalmazás a blogolástól vagy egy könyv megírásától? Csak tollal és papírral lehet írni, vagy az írást más formátumokban is ki tudjuk fejezni?

A válasz egyszerre megközelíthető és megközelíthetetlen.

Írok nem attól vagyunk, hogy tudatosan írunk, vagy írónak nevezzük magunkat, nem a közönség vagy a publikálás tesz minket íróvá, és még csak nem is tehetségünk vagy fantáziánk miatt lesz toll vagy billentyűzet az életünk célja. Elvégre írhatunk úgy is, ha nem ismerjük a betűket vagy a szavakat, írhatunk saját nyelvükön, vagy képekben – a lényeg az, hogy írni akarunk. Íróknak érezzük magunkat, és magunkból teszünk valamit az élet asztalára.

Nem lehet tágabban megfogalmazni az "íróság" fogalmát, azon kívül, hogy írók akkor vagyunk ha magunkból tudunk írni. Mi így fejezzük ki magunkat.

A második fontos pont, hogy milyen célból írunk. A következő mondatot olvassátok el és tegyétek hozzá a saját válaszotokat.

Azért írok, mert …

/mert itt bármit megtehetek. Kitalálhatok, alkothatok, építhetek, csókolózhatok, gazdag lehetek, vámpír lehetek, Liam Neesonnal lehet az apám, Robert Pattinson fogát érezhetem a nyakamba.

• Avagy az öncélú író. Aki a saját világát akarja megteremteni, egy picit menekül és egy álomvilágban él.  Ide tartozik az álmodozó, akinek túl szűk a valóság, ezért egy másikat alkot. Vagy a sérült, akinek valami hiányzik az életéből, akár egy ember, akár egy jelenség (pl. szerelem) akár az élete (pl. akit bántanak a suliba, az gyakran menekül az írásba azáltal, hogy kitalál egy jobb életet magának.) Illetve a traumát átélt emberek, gyakran írásban találják meg önmagukat, azáltal, hogy leírják mit történt velük, levelet írnak, naplót vezetnek. Ezek az emberek mind írók, és magukért írnak legfőképp.

• De persze vannak más típusú írók: - az aki másokért ír, közönségíró. Ő öncélú író volt egykor, de fordult a kocka és elkezdett a közönségéért, a barátnőiért, vagy valakinek írni. Ide tartoznak az újságírók, (pl. aki egy újságnak ír) azok, akik egy pályázatra, versenyre írnak, vagy amikor órán fogalmazást kell írnod, akkor is közönségíró vagy. Itt mindenkinek a célja, hogy valakinek „megfeleljen” vagy bizonyítson, versenyezzen, publikálhasson, közönségre tegyen szert. Összefoglalva; amikor megkérnek, hogy írj egy interjút az egyik blogtársunkról, közönségíró vagy, mert másnak „kell” írnod. A lényeg itt, hogy valakinek, vagy valaminek írsz. (Pl. Én karácsonyra most édesanyámnak egy mesével kedveskedtem, amit bár elsőnek magamnak írtam, rájöttem mennyire örülne neki, és végül átjavítva, bővítve, szerkesztve, mint egy kis könyvet úgy adhattam oda, és felettébb örült neki. Ez a közönségíróság.)

Ezek alapján, sokan elgondolkoztatók milyen írók vagytok. Én habár sok gondolkodás után nem tudtam megtalálni a harmadik írótípust, találtam még egy érdekes gondolatmenet.

   Miért írunk? Az előbbiekben, erre megkaphattuk a választ, miszerint vagy magunkért, vagy másokért írunk. De miképpen függ össze ez azzal, hogy írók vagyunk? 

Gondolkodjatok el rajta, hogy miért vagytok írók!

Azért vagyok író, mert ... 

Személy szerint; én talán egy egyszerű eset vagyok, de van egy kis csavar. Elsőnek kiskoromban kezdtem el írni, leginkább azért mert nagyon sok filmet és könyvet láttam, melyben a fantasztikus dolgok megmaradtak bennem, és a fejemben egy űrt hagytak, miszerint az én életemnek is ilyennek kéne lennie. Megírtam tehát, egy történetet, melyben a lánynak különleges képességei voltak, kalandokat és szerelmet él át, csupa olyan dolgot amit én szerettem volna. (Ezek alapján sok blogban ezt a sémát találom meg, miszerint az író vágyai megtalálhatók a történet alapjaiba.) Később persze már nem Harry Potter fanficeket, hanem saját történeteket találtam ki, de akkor már bennem volt az az érzés, hogy író vagyok. Vagyok, voltam és leszek. Már nem magamért írtam, hanem azért hogy egyszer olyan lehessek mint J.K.Rowling, Neil Gaiman, James Dashner. Valójában csak régen voltam öncélú író, ma már a közönségírók közé tartozok. Valahol a magam és a mások között ragadtam, egyszerre akarok magamnak minél egyedibb és sokszínűbb történetet alkotni, és közben híres lenni, dicsőséget és megbecsülést szerezni, hogy bebizonyíthassam jobb vagyok mint "gondoltatok".

Így hát, ha föltesszük magunknak a kérdést, miért írunk? és miért vagyunk írók? rájöhetünk arra, mikor vetett minket a sors az írás és az írók világában, mikor lettünk azok, akik ma vagyunk.

   Köszönöm szépen, hogy elolvastad a bejegyzésemet és remélem, egy kicsi tükröt tudtam mutatni neked, miért vagy író, és milyen író is vagy valójában. Szerintem érdemes ezen elgondolkodni, mert így egy picit önmagunkat is megismerhetjük az írás által.

További szép karácsonyt nektek: 

Jalena Wyrey

Ui. mivel facebookon sokan kommenteltetek, szeretném leszögezni, hogy ez mind a saját elképzelésem a blogvilágról, ez nem határolható be ennyire szűken, mint ahogy én azt az előbbiekbe írtam. Tehát, senkinek nem kell elfogadni, vagy elhelyezni magát a fönt sorolt két típusba, mint említtettem ez csak egy saját gondolatmenet. :)