Cuki, idegesítő állatka, ami nem hagy nyugodni, azaz az ihlethiány

Tudjátok, van az úgy, amikor az embernek rengeteg a szabadideje - főleg most, hogy szünet van -, de mégis, egyszerűen képtelen arra, hogy megírjon egy normális hosszúságú fejezetet. Csak nézi a megnyitott word dokumentumot vagy épp bloggeren a bejegyzést, amely még mindig - és még nagyon sokáig - üresen áll. Mondanám azt, hogy ez az írói válság, de nem. Nem az. Ez csupán emberi lustaság, ami mindig néha kezelhetetlen. 

  Ám van rá megoldás. Igen, igen, van! És nem is olyan nehéz a javunkra fordítani. Csak figyelni kell, szemlélni, tudakozni, jegyzetelni. Bonyolultan hangzik, igaz? Pedig egyáltalán nem az. 

Mit ne(!) tegyünk, ha nincs ötletünk az íráshoz? 

♦ Feladni, és hagyni az egészet a francba, lesz, ami lesz címszó alatt. Nem. Nem. NEM. Ilyet ne, még akkor se, ha egyszerűen és könnyen hangzik. És tudjátok, miért? Mert nem megoldás. Csak hanyagolás. Azzal pedig semmire, de tényleg semmire sem megyünk, ha az írást más napra hanyagoljuk. Ezt alátámasztja az a régi mondás, amit mindenki ismer, és ami talán túlságosan is bölcsen hangzik egy magamfajta kezdő blogger tollából/klaviatúrájából. Ám mégis igaz. Ha van időd, tehetséged és türelmed ahhoz, hogy írjatok, akkor inkább szenvedjetek - persze ne kényszerből írjátok le a gondolataitokat, mert az mégsem jó, sőt eléggé felesleges is, hisz az ilyen módon keletkezett írásoknak semmi értelmük sincs. A szenvedés kifejezést más takar, ezt pedig hanyagoljuk egy másik cikkre. 

♦ Várjunk a csodára. Ha jobban belegondolunk, akkor nincsenek csodák. Ember által alkotott dolgok vannak, amelyek azok számára tűnnek csodának, akik nem képesek arra, hogy ugyanazt megtegyék. Következtetésképp: mi is képesek vagyunk csodákra, csak akarnunk kell. A csodák csak akkor jönnek, ha besegítünk a létrejöttükben. 

Mit kell(!) kellene tennünk, ha nincs ötletünk az íráshoz?

♦ Segítséget, tanácsot kérnünk. Oké, meglehet, hogy ez furán hangzik, főleg a makacsabb emberek számára mint én. Ám mégis, úgy gondolom, ez a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb megoldás az elakadt bloggerek számára. Csupán néhány szó: Szia! Elakadtam. Segítenél? Nem is olyan nehéz, igaz? Csak alkalmazni kell. Szerintem senki sem fog megharagudni azért, mert tanácsot kérünk tőle, sőt inkább boldogabb lesz attól, hogy éppen rá gondoltatok akkor, amikor elakadtatok valahol. Ezt a pontot tapasztalat bizonyítja, aminek eléggé pozitív hatása lett. Szerintem érdemes megpróbálni, végül is az eredmény semmiképp sem lesz negatív, még akkor sem, ha az illető nem tudott sokat segíteni az előrehaladásban. 

♦ Képek. Nem egy, nem kettő, de nem is három, hanem kismillió olyan oldalt ismerek, ahonnan tucatszámban le lehet tölteni a képeket, méghozzá ingyen, komplikációk és egyéb jogi eljárások nélkül. Hmm, jól hangzik, igaz? 

♦ Zene. Mondom a legegyszerűbbet. Van az a kis cuki alkalmazás, aminek Youtube a neve. Viszonylag elterjedt, sokan ismerik, szeretik, imádják, használják... Tudjátok, hogy mire gondolok, igaz? Na most, ezt a cuki alkalmazást könnyen lehet alkalmazni, nem kell hozzá sem egyetemi diploma, sem középiskolás szakvégzettség. Azaz, lehetsz akár hülye is, a Youtube-t biztosan tudod használni. 

♦ Film. Rengeteg online filmnéző oldal van, sőt a tévében is néha egész jó filmeket adnak. Néha... Elég, ha csak egyetlenegy mozdulatra figyel fel az ember, máris kialakul benne egy nagyon jó történet. Azt hiszem, én is így jártam szombaton. Ihlethiányom volt (lusta voltam a gép elé ülni, és írni), ezért inkább megnéztem (csak akartam) egy jó filmet. Rendesen neki is készültem, tudjátok, egy jó nagy adag csoki, egy csomó cukorka, egy csésze kakaó... minden remek volt egészen addig, ameddig meg nem történt egy cuki jelenet. Azonnal megállítottam a filmet, lehunytam a szemem, kialakult bennem a történet vázlata, amit aztán egy lapra le is írtam. Ennyit a filmnézésről... 

♦ Könyvek. Blogok. Oké, ez talán eléggé furcsán fog hangzani, vagy inkább ötletlopásnak... nézőpont és ember kérdése. Ha az olvasó egyedi és becsületes, akkor biztos, hogy nem fogja felhasználni más írópalánta által irt történetet. Ha meg nem, akkor magára vessen. Erről is megvan a magam véleménye, na de, azt majd egy másik bejegyzésben... Teehát! Ha képtelenek vagytok az írásra mert nagyon nagyon lusták vagytok(oké, ez csúnya volt, de eléggé igaz), akkor nincs más dolgotok, mint elővenni egy remek könyvet, vagy épp megnyitni egy viszonylag jó blogot, és olvasni. Olvasni. Olvasni. Sokat-sokat olvasni. Ezzel a helyesírást is lehet fejleszteni, persze. Az ötletek ott bujkálnak a sorok közt, csak észre kell őket venni.

Remélem, tudtam nektek segíteni, ha nem is sokat, de legalább el tudtok ez alapján indulni.

Kellemes blogolást mindenkinek.