Interjú a tagokkal - Nicolette, Ciara, Barby

Feltettem majdnem ugyan azokat a kérdéseket kedves Íróinknak, mivel kíváncsi voltam a véleményükre. Őszintén? Rengeteget tanultam ezekből az interjúkból, szóval, köszönöm lányok :)

Ciara Coldman (Interjú #1)

- Ciara, mit gondolsz, milyen szerinted egy jó történet? Mi kell ahhoz, hogy felkeltsük egy olvasó érdeklődését? 

- Egy jó történet a típusától függ. Személy szerint, jobban kedvelem a romantikus történeteket, így azt szeretném most kielemezni. Az mindegy hogy a két (vagy akár több) főszereplő mikor és hogyan találkozik, vagy hogy hol, a lényeg hogy reális legyen. Viszont attól, hogy romantikus, nem kell csöpögnie a nyáltól, sőt. Egy ilyen sztoriban, a romantika mellett jó ha van más téma is, mint például a dráma. Ha a dráma izgalmas, gyomorgörcsöt okozó, az már csak is jó lehet. Egy ilyen történethez elengedhetetlen a leírás. Körülírni a helyzetet, a találkozást, és a szereplők kapcsolatát. Ehhez már jó írásképesség is kell. Következtetésképp; Egy jó történethez kell jó írástudomány, fantázia, és ha eleget foglalkozunk vele, le tudjuk venni az embereket a lábukról.

 - Értem. Akkor, mivel ez a kedvenc műfajod, vegyünk alapul egy romantikus történetet. Szerinted, milyen egy jó karakter, ebbe a témába? 

 - Egy romantikus történetben elengedhetetlen egy határozott, irányítás mániás férfi, még akkor is ha ez ritka, mint a fehér holló. Lássuk be, egy izgalmas történet akkor igazán jó, ha a karakterei is izgalmas személyiségűek. A nők esete teljesen más. Lehet épp unalmas, akkor pont a férfi teszi őt érdekessé, izgalmassá. Ha pedig a nő is izgalmas személyisége, mint a férfi, az még jobbá teszi a történetet. 

 - Egyet kell hogy értsek. És, mit gondolsz arról, ha egy karakternek kettős élete van? 

- Semmi baj nincs vele, szerintem egy jól megírt történetet csak még jobbá, érdekesebbé tesz. 

 - Okéy. Most, vonatkoztassunk el ettől egy picit. Mi a legnagyobb, leg végzetesebb hiba, amit a bloggerek – bloggerinák elkövethetnek? 

- A másolás. Ha úgy vesszük, az nem is baki, hanem egy undorító tett, ami miatt sokan a hajukat tépik. 

- Mit javasolsz, mit lehet tenni ennek elkerülésében? 

- Annak elkerülésében, hogy mi másoljunk, tehetünk. Itt az a fő, hogy saját ötlet legyen, ne pedig az, hogy például olvasol egy könyvet, megtetszik a téma, átírod a neveket azt legépeled és „Tadaaam”. Viszont. Az, hogy Téged másoljanak, sajnos elkerülhetetlen. Ha észreveszed, észreveszed, ha nem, akkor nem….Ha igen, akkor tanácsolom hogy írj az „Írónak” hogy szedje le. Ha nem hallgat a szép szóra, komolyan rá kell szállni.

  - Térjünk át a külsőre. Szerinted, milyen egy jó design / fejléc?

 - Személy szerint utálom, hogy ha deviantartos a sablon. Egyszerűen csak belefáradtam, hogy mindig kell könyörögnöm(!) egy designért. Ezért inkább megoldom magam - értelemszerűen maradok az egyszerűeknél, amelyek nem túl bonyolultak, nincs benne sok kódolás, és letisztult. Ilyen designokkal rendelkező blogokat szeretek olvasni. 

 - És a fejléc? - Történettől függ. Lehet egyszerű, ebből pedig az következik, hogy a történet is viszonylag az - azaz nincsenek benne bonyodalmak. De ha már bonyolult - értem ezt azon, hogy több dolog van a háttérben -, akkor az sugároz egy amolyan pluszt, amely sejtetést ad afelől, hogy a történetben sok minden történik. 

- Mennyire számít a blog külseje? 

- Hm. Ez elgondolkodtató. Ha úgy vesszük, akkor többféle design-történet viszony van. 

I. Amikor a design is igénytelen, és a történet is. Ilyenkor a designnak van egy különös szó, és kép nélküli üzenete, amikor is lerí az egész kinézetről, hogy a történet sem ígér jót. 

II. Amikor a design ugyan szar, de a történet fantasztikus. Ezzel úgy vagyok, hogy aki komolyan gondolja az írást, akkor az a történettel is szenved, de egy kicsit a kinézetre is ad. Nem sokat, talán épp annyit, hogy az egész összhatás ne legyen olyan elképesztően ocsmány, mint amilyen valójában. 

III. Amikor jó a design, de a történet abszolút nem Ilyenkor van az, hogy az olvasó álla koppan. Tulajdonképpen ezzel a variációval nemigen futottam még össze - talán csak úgy, hogy a design viszonylag elfogadható volt - ha kódos, akkor teljes mértékben deviantartos, és nem volt rajta alakítva, ha viszont egyszerű, akkor egy picit összetettebb, de nem a legjobb. 

IV. A design és a történet is tökéletes Nem kell részleteznem. 

- Mi az, amit ilyenkor leggyakrabban elhibáznak az Írók? 

- Talán azzal hibáznak, hogy még nem értenek hozzá, emiatt pedig nem találnak a színek, és a kódok is el vannak rontva.

Barby (Intejú #2)

- Szerinted milyen egy jó sztori? Mi fogja meg az olvasókat? 

 - Hát, én leginkább a romantikus történetekért vagyok oda meg vissza, persze a jól megírt, nem klisés dolgoktól. Mivel a One Direction a kedvenc bandám, így szeretek olyanokat olvasni, amikben benne vannak a fiúk, bár a nagy tengerben, szintén, nem sok van, amire azt lehetne mondani, hogy ez, na ez igazán jó. Itt találhatóak azok az agyonhasznált elemek, mint például, a lány barátnője szereti a bandát, elhurcolja egy koncertre (mert ugye az neki megéri, ha ki kell fizetnie egy méregdrága jegyet...), aztán ott valamiért összefut az egyik énekessel, és bumm, történik a szikra, a kémiát már nem találjuk hülyeségnek, és első pillanattól fogva szerelmes lesznek egymásba. Ezt több okból is lehet cáfolni, de ebbe most ne menjünk bele. Bár szerintem nagyon jó történeteket lehet kreálni egy sima szereplővel is, akinek te találod ki a nevét, és ilyenkor tudsz akár megtörtént dolgokra is alapozni, ezért választottam én is a "gimis" kategóriát. Egyszerűen bele tudom építeni, ami én vagyok, és amik velem történtek 

- Értem. Akkor vegyünk alapul egy romantikus történetet. Szerinted milyen egy megfelelő karakter?

 - Mindenképpen olyanok, akikkel tudunk azonosulni. Az ilyen történetekben mindig a szelíd, szolid kiscsajt találjuk, aki béna a szerelem terén, és szürke, mint a templom egere. És ezzel... A legtöbb lány nem nagyon tud azonosulni, saját magamból kiindulva. Legyen a főszereplőnk merész, jó dumájú, akire talán egy kicsit fel is tudunk nézni, hiszen minden lány valamilyen szinten ilyen akar lenni, nem? Poénos, akin a fiúk jó értelemben persze, de tudnak nevetni. A pasi.. Hát nem is tudom, ő is lehet ez a kimondottan szépfiú jó dumával, hiszen minek tagadni, a legtöbb lány erre bukik. Mikor az egyik kedvenc blogom írójától megkérdeztem, hogy miként is jöttek a szereplőinek a karaktere, azt válaszolta: "Szöszi a lány, aki mindig is akartam volna lenni, David pedig a tökéletes pasi számomra." Nagyjából szerintem így kell ennek lennie. Bár azt már eléggé unom, hogy a lánynak kell választania a fiúk között, lehetne már egy történet, ahol a fiú van rákényszerülve a szemezgetésre. 

- És, szerinted mi a legnagyobb baki, amit a bloggerek/bloggerinák elkövethetnek? 

- Hát, szerintem az, mikor már az írót a hatalmába kerítik a feliratkozók és a kommentek. Mennyien jeleztek vissza? Persze, fontos egy bloggernek a visszajelzés, mennyire tetszett, hiszen mind ugyanolyanok vagyunk. Kissé önbizalom hiányosok. És megszabja, hogy "Na most tíz kommentet ide, különben nem kapsz új részt, vaze!". Kábé. Amikor már a hírnév hajtja, és ha nincs az előző rész óta több feliratkozó, akkor nincs is kedve írni az egészet, hagyja, hogy feleméssze az internet, és soha ne köpje ki. Elsősorban magunknak írunk, hiszen akkor lehet az emberből sikeres író, ha látszik rajta, hogy tényleg élvezi, és nem mások kénye-kedve szerint változik az övé is. Nem mindenki kezdi Leiner Lauraként ezt el kell fogadni. A sikerért igenis meg kell dolgozni. Csak sajnos vannak, akik ezt nem értékelik. Egyes jobban befutott blogoknak direkt troll módjára, a féltékenységtől vezérelve ocsmányságokat írnak, persze névtelenül, hogyan máshogyan. Ők megdolgoztak azért, amit elértek, és néha ezt az egészet pár ronda szóval szépen lelehet rombolni. Sajnos. Egyszóval, ami szerintem a legnagyobb baki, amit egy blogger elkövethet, az az, ha túlságosan a hírnévre koncentrál az illető. Megtanultam én is, a legjobb dolgok mindenkit váratlanul érnek. 

- Mit gondolsz arról, ha egy karakternek kettős élete van?

 - Hát szerintem az ilyen esetekben az lenne a legjobb, ha a lány felfedné a valódi énjét mindenki előtt, hiszen egyszer úgyis sor kerül rá, az egyik énjét elhagyja, mert egyszer mindenki belefárad a színészkedésbe. 

- És szerinted, mik a legsablonosabb szálak egy történetben? 

- Ez stílusonként változik. Például bandás fanfictionoknál van az, amint fentebb említettem. Vagy egy másiknál, ha London a helyszín, akkor mindig egy kávézó belekerül, ott összefutnak, a csaj pincér és ráönti a kávét, bocsánat-bocsánat, és abban a pillanatban egymásba esnek. Aztán persze, hogy már a negyedik részben az ágyban kötnek ki. És azt hiszem, ez nem csak engem szokott idegesíteni. Fantasynál általában Twilight koppintás szokott lenni, ha a csaj ember és a srác vámpír és nem tudják távol tartani magukat a másiktól, mert dúl a láv. Ha pedig sima, non-fanfic, gimis történetről beszélünk, akkor általában a szürke kisegér összejön a suli menőjével című történet lép érvénybe, ha klisékről beszélünk 

- Értem. Térjünk át a blog kinézetére. Milyennek kell lenni egy rendes, szép designnak/fejlécnek? 

- Hát ebben a témában eléggé elfogult vagyok, mivel egy design blognál szerkesztősködöm már egy éve, így van egy etalonom, amiket nálunk a lányok, illetve főszerkesztőnk csinál. Szerintem azok nagyszerű munkák, letisztultak, összeszedettek, nagyszerűen használják a PS-t és más szerkesztőket, így egy csaknem tökéletes munkát tudnak kiadni a kezük közül. (A tökéletesig persze még mindenkinek van hová fejlődni.) Nem muszáj kódosnak lennie, egy sima fejléc is megteszi, egy hozzá jól kódolt alappal. De azért mégis legyen valami hangulata, amit sugároz és a történethez is illik. Mondjuk egy gimis történethez ne válasszunk fekete színeket, hanem azt inkább hagyjuk a horror blogokra. Persze itt is lehet elgondolkodni, melyik is a jó, meg mi passzol hozzá igazán... Ha szép, azt biztos rögtön észrevesszük 

- Mennyire számít egy blognak a külseje?

 - Mondhatjuk, hogy a történet a lényeg, és nem, hogy mibe van csomagolva, de mindenki tudja, hogy szívesebben olvas egy olyan történetet, ahol szép a design, hiszen ha tényleg izgatja az embert, és igényes akar lenni, akkor rendel magának egyet. Sokan mondják: A külső megfog a belső megtart. Ami szerintem ebben az esetben igaz is.

Nicolette Field 

- Nos akkor, első kérdésem az, hogy szerinted milyen egy jó történet?

- Hát, ez egy igen nehéz kérdés. Igazából egyéntől függ, hogy kinek mi tetszik, így nehéz általánosítani, de szerintem ahhoz, hogy egy történet élvezhető legyen oda kell figyelni a kivitelezésre. Lehet egy alapötlet nagyon jó, de ha tele van helyesírási és nyelvhelyességi hibákkal, szóismétlésekkel, az rengeteget levon a történet értékéből, tehát ezekre mindenképpen érdemes odafigyelni. Én egy történetet akkor sorolok a jók közé, hogyha a főszereplő szerethető. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy legyen mézes-mázos angyalka, mert az minden csak nem szerethető. Lehet gonosz a karakter, csak ebben az esetben legyenek meg az okai, legyen múltja, amitől olyanná vált, amilyen. Vagyis a főbb szereplők legyen kidolgozva, ugyanis a karakterek a történet alap pillérei. Személy szerint én fontosnak tartom a pontos leírásokat is, mert szerintem a szereplők mellett a másik legfontosabb dolog, hogy az olvasó el tudja képzelni a helyszínt, főleg akkor, ha egy disztópiáról, fantasyról vagy sci-firől beszélünk. Mindemellett mégis az író stílusa a legfontosabb. El kell nyernie az olvasó tetszését, a többi dolog pedig csak ezután következik.

- Melyik a kedvenc műfajod?

- Egyértelműen a sci-fi és a disztópia. Már kiskorom óta rajongok a tudományos-fantasztikus művekért. Mindig is érdekelt a világűr, és annak létezésének miértje. Szabad időmben a Wikipédia asztro- és részecskefizikai szócikkjeit böngészem, remélve, hogy egyszer majd megértem az univerzum létezését. De addig is, ezt a vágyamat kiélhetem a sci-fi irodalomban és filmekben.

- Kifejtenéd, hogy milyen is egy jól megírt sci - fi?

- Huhh, te aztán remek kérdéseket teszel fel.:D
 Egy jól sci-fi attól válik jóvá, hogy a maga képtelenségével mégis magával tud ragadni, el tudja hitetni veled, hogy megtörténhet. Szerintem a sci-fi az egyik legnehezebb műfaj, ugyanis itt egy teljesen új világot kell felépíteni-e az írónak. Egy ízig-vérig sci-fi történet nem az általunk ismert világon alapszik, hanem egy sokkal összetettebb helyen. Egy sci-fi írónak még több információt kell tudatnia az olvasóval, de vigyáznia kell, hogy ne váljon vontatottá, unalmassá a mű. Még inkább figyelnie kell arra, hogy összhangba hozza a leírást a cselekménnyel. Egy sci-fi attól lesz jó, hogy egy olyan világot épít fel, amiről elhisszük, hogy létezhet. Reális és irreális is egyben. Ha pedig tudományos téren is van némi realitása - például a vasat nem titulálja erősen maró hatású savnak - akkor az még inkább fokozza az élményt. Mindezek mellett egy sci-fi történetben is érvényesülnie kell a két alaptörvénynek. Kidolgozott karakterek és izgalmas történetszálak. Ekkor válik teljessé a mű.

- Milyen karakter illik egy ilyen történetbe?

- Egy sci-fi főszereplőjének alapvető tulajdonsága a leleményesség. Egy sci-fi karakter enélkül a tulajdonság nélkül halálra van ítélve. Igazából magától az eseményektől függ az, hogy milyennek kell lennie egy karakternek. Én személy szerint az erős jellemeket kedvelem, akik mindenre elszántak, és sosem adják fel. Szerintem ha egy sci-fi karakter ilyen, semmiképpen nem lehet rossz.

- Keresnem kell valami jó Sci- Fit, komolyan, ahogy beszélünk róla egyre jobban tetszik.


Köszönöm szépen a lehetőséget hogy interjút készíthettem veletek!



Ui.: Ha szeretnétek, lesz még hasonló rész a többi taggal :) 

Cikk a kritikákról - Első rész

Most nekikezdhetnék titeket álltatni a profi dumámmal, miszerint elmagyarázom, hogy ténylegesen mi is az a kritika, mert biztos vagyok benne, hogy ezt kevesen tudják, de inkább mutatok egy cuki oldalt, amit amúgy még a hülye is megtalál. 

Tehát: ha ide kattintotok, elolvashatjátok azt, hogy mi is az a kritika. (most vicces voltam)

Most pedig jöjjön az én zagyva, sületlen, és kissé okoskodó elméletem, ami már egy ideje a fejemben motoszkál. 

Manapság egyre elterjedtebbek a kritikás blogok, amely igaz, hogy jó dolog, hisz több helyről lehet kérni, több embertől, ami azt jelenti, hogy hamarabb megkapjuk a véleményt, és hamarabb tudunk nekiállni a simításoknak. DE. Ezek közül az oldalak közül talán a fele sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. 

Személy szerint három fajta kritikát ismerek. Ezek közül kettő azonnal mehet a kukába, mert felesleges és elkedvtelenítő. 

Néhány szavas, semmitmondó, teljes mértékben "pozitívumokat" tartalmazó kritika

Egy random kritikás blogról vettem ezt a kritikát, nevet pedig nem szeretnék mondani. 

Ezt a blogot el sem kellet olvasnom mert amúgy is olvasom és imádom mert a TVD-ből Kol a kedvencem!
Helyesírási hibát nem tudok mondani,a történet könnyen érthető. A karakterek jók és élethűek. 1-1 fejezet hosszúsága szerintem kellő mennyiségű úgy hogy csak így tovább! Várom a kövi fejit!!! :)

(Ha te mondod, szívem, én elhiszem neked.)

Amúgy, igen, ennyi volt a kritika. Egy szóval sem több, sem kevesebb. 

Upsz, elnézést, ezt a három és egy kicsi sort kritikának neveztem. Mélységesen sajnálom, tényleg. Srácok, ez nem kritika. Még véleménynek sem mondható. Egy kis gondolat, ami abszolút nincs befejezve, sőt tényleg nem oszt, nem szoroz a történettel kapcsolatban. Olyanokat állít, amelyeket az író valószínüleg amúgy is tud. Tehát: értelmetlen. 

Miért nem jó ez? 

Ezáltal a kritikának sem nevezhető valami által nem tudunk meg semmit. Egyáltalán nincs kivesézve semmi: sem a design, sem a történet. Csak annyit tudunk meg róla, hogy jó. 
(Most elképzeltem, hogy odaállok a magyartanárnőm elé, és azt mondom, hogy ez a vers jó volt. Szerintetek mit mondana erre?)
Véleményem szerint, ha olvasunk, akkor van szókincsünk.
Ha van szókincsünk, akkor tudunk fogalmazni.
Ha tudunk fogalmazni, tudunk írni.
Ha tudunk írni, tudunk véleményt is nyilvánítani.
Mivel van szókincsünk, bővebben is meg tudjuk fogalmazni a véleményünket, ami nem abból áll, hogy jó. 
Ha elolvasunk egy történetet, akkor kialakul bennünk egy kép a szereplőkről és a cselekményről is. A fenti kritikában azt írják, a karakterek jók (hogy imádom ezt a szót) és élethűek. Oké, értem, jók és élethűek, de miért? Ki kell... kellene azt fejteni. Abból, hogy elmondjuk, hogy jók, az még nem azt jelenti, hogy tényleg jók. Tényekkel kell alátámasztanunk, és bizonyítanunk, hogy tényleg úgy van, ahogyan azt elmondtuk.

Teljes mértékben lehúzó, leminősítő, túlzó, rosszat akaró vélemény

Alapjában véve ez a cikk nem személyeskedésnek indult. Tény, hogy nagyon felhergelt ez (mindjárt linkelem) a bejegyzés, és talán ez késztetett arra, hogy megírjam mindezt. 

Nem értem, hogy mi értelme van az ilyen kritikáknak sem mondott izéknek. Értem én, nem tetszett, rendben van, elfogadom, mert hát nem mindenkinek tetszhet egy adott mű - attól függetlenül, hogy több, mint száz vote van rajta, tényleg lehet olyan, akinek nem tetszik. Ez jogos és érthető. DE. Ha nem tetszett, akkor miért olvastad végig? Miért olvastad el, ha amúgy sem tetszett, és csak kényszerből olvastad? Ha nem érdekelt, mert nem fogott meg az író stílusa, na meg maga a történet.... Kérdem én: miért? Tudom, tudom, választ rá úgysem fogok kapni, nem is tudom, miért kérdeztem. 

Itt van a kritika. Wattpadosok biztos ismerik ezt a történetét - és a lány összes többi könyvét. Tudják, hogy Réka milyen elv szerint ír, és miért ír. Úgy tűnik, egyes emberkéknek ez nem tűnt fel. Sebaj. Fő a szólásszabadság, és az, hogy névtelenül elmondhassuk a véleményünket, nem igaz? Hát nem.

Miért nem jó ez?

Figyelembe véve, hogy a teljes kritika arról szól, hogy szép szóval milyen szar ez a történet, azt kell mondanom, hogy ez tényleg nincs rendjén. Nem csak azért, mert ezzel összetörjük az írónak az álmait, az életkedvét és a lendületét, hanem azért is, mert ezzel elijesztjük azokat az embereket, akik még nem olvasták az adott történetet.
Helyzettől függően csak csúnya szavakkal lehet elérni a célunkat. De ez nem az a helyzet, és nem is az a cél. Ennek a kritikának csak az volt a célja, hogy az író orra alá törjön; hogy lehúzza őt, és teljesen a porba tiporja. Egy kritikának pedig nem ilyennek kell lennie.
Persze lehetnek benne negatívumok, hisz mindennek van hibája, semmi és senki sem tökéletes, és ha ezt a hibát a kritikus megtalálta, akkor természetesen ki is emelheti. Viszont nem kell mindent túldramatizálni és eltúlozni, mert ezzel tényleg nem ér el semmit.

Megfelelő kritika

Azt, hogy milyen is egy megfelelő kritika, kicsit később olvashatjátok.

Most felsorolok néhány olyan oldalt, amelyekről biztos, hogy olyan kritikát kaphatunk, amelyek segíthetnek nekünk és a történetnek is. 

Feketén-fehéren

Issy Blogmagazin

Szonidea

Igaz, ez csak három oldal, és még bőven akad olyan, amelyről minőségi kritikát lehet rendelni. Csak alaposabban körül kell nézni, és olyantól rendelni, aki tényleg érti azt, amit csinál.

Miért jó ez? Miért ne lenne jó?

A megfelelő kritika két dolgot is tartalmaz. Pozitívumokat és negatívumokat. A pozitívumok által az író megtudja, miért is jó az, amit irt. Megismeri az erősségeit, és tudni fogja, hogy miben lesz jó. A negatívumok által pedig az író szembesül a hibáival. Megtudja, hogy min kell javítson és, hogy mire kell jobban ráálljon.
Ez a három oldal - és még több is - pedig ezt adja a bloggernek.