Cikk a kritikákról - Első rész

Most nekikezdhetnék titeket álltatni a profi dumámmal, miszerint elmagyarázom, hogy ténylegesen mi is az a kritika, mert biztos vagyok benne, hogy ezt kevesen tudják, de inkább mutatok egy cuki oldalt, amit amúgy még a hülye is megtalál. 

Tehát: ha ide kattintotok, elolvashatjátok azt, hogy mi is az a kritika. (most vicces voltam)

Most pedig jöjjön az én zagyva, sületlen, és kissé okoskodó elméletem, ami már egy ideje a fejemben motoszkál. 

Manapság egyre elterjedtebbek a kritikás blogok, amely igaz, hogy jó dolog, hisz több helyről lehet kérni, több embertől, ami azt jelenti, hogy hamarabb megkapjuk a véleményt, és hamarabb tudunk nekiállni a simításoknak. DE. Ezek közül az oldalak közül talán a fele sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. 

Személy szerint három fajta kritikát ismerek. Ezek közül kettő azonnal mehet a kukába, mert felesleges és elkedvtelenítő. 

Néhány szavas, semmitmondó, teljes mértékben "pozitívumokat" tartalmazó kritika

Egy random kritikás blogról vettem ezt a kritikát, nevet pedig nem szeretnék mondani. 

Ezt a blogot el sem kellet olvasnom mert amúgy is olvasom és imádom mert a TVD-ből Kol a kedvencem!
Helyesírási hibát nem tudok mondani,a történet könnyen érthető. A karakterek jók és élethűek. 1-1 fejezet hosszúsága szerintem kellő mennyiségű úgy hogy csak így tovább! Várom a kövi fejit!!! :)

(Ha te mondod, szívem, én elhiszem neked.)

Amúgy, igen, ennyi volt a kritika. Egy szóval sem több, sem kevesebb. 

Upsz, elnézést, ezt a három és egy kicsi sort kritikának neveztem. Mélységesen sajnálom, tényleg. Srácok, ez nem kritika. Még véleménynek sem mondható. Egy kis gondolat, ami abszolút nincs befejezve, sőt tényleg nem oszt, nem szoroz a történettel kapcsolatban. Olyanokat állít, amelyeket az író valószínüleg amúgy is tud. Tehát: értelmetlen. 

Miért nem jó ez? 

Ezáltal a kritikának sem nevezhető valami által nem tudunk meg semmit. Egyáltalán nincs kivesézve semmi: sem a design, sem a történet. Csak annyit tudunk meg róla, hogy jó. 
(Most elképzeltem, hogy odaállok a magyartanárnőm elé, és azt mondom, hogy ez a vers jó volt. Szerintetek mit mondana erre?)
Véleményem szerint, ha olvasunk, akkor van szókincsünk.
Ha van szókincsünk, akkor tudunk fogalmazni.
Ha tudunk fogalmazni, tudunk írni.
Ha tudunk írni, tudunk véleményt is nyilvánítani.
Mivel van szókincsünk, bővebben is meg tudjuk fogalmazni a véleményünket, ami nem abból áll, hogy jó. 
Ha elolvasunk egy történetet, akkor kialakul bennünk egy kép a szereplőkről és a cselekményről is. A fenti kritikában azt írják, a karakterek jók (hogy imádom ezt a szót) és élethűek. Oké, értem, jók és élethűek, de miért? Ki kell... kellene azt fejteni. Abból, hogy elmondjuk, hogy jók, az még nem azt jelenti, hogy tényleg jók. Tényekkel kell alátámasztanunk, és bizonyítanunk, hogy tényleg úgy van, ahogyan azt elmondtuk.

Teljes mértékben lehúzó, leminősítő, túlzó, rosszat akaró vélemény

Alapjában véve ez a cikk nem személyeskedésnek indult. Tény, hogy nagyon felhergelt ez (mindjárt linkelem) a bejegyzés, és talán ez késztetett arra, hogy megírjam mindezt. 

Nem értem, hogy mi értelme van az ilyen kritikáknak sem mondott izéknek. Értem én, nem tetszett, rendben van, elfogadom, mert hát nem mindenkinek tetszhet egy adott mű - attól függetlenül, hogy több, mint száz vote van rajta, tényleg lehet olyan, akinek nem tetszik. Ez jogos és érthető. DE. Ha nem tetszett, akkor miért olvastad végig? Miért olvastad el, ha amúgy sem tetszett, és csak kényszerből olvastad? Ha nem érdekelt, mert nem fogott meg az író stílusa, na meg maga a történet.... Kérdem én: miért? Tudom, tudom, választ rá úgysem fogok kapni, nem is tudom, miért kérdeztem. 

Itt van a kritika. Wattpadosok biztos ismerik ezt a történetét - és a lány összes többi könyvét. Tudják, hogy Réka milyen elv szerint ír, és miért ír. Úgy tűnik, egyes emberkéknek ez nem tűnt fel. Sebaj. Fő a szólásszabadság, és az, hogy névtelenül elmondhassuk a véleményünket, nem igaz? Hát nem.

Miért nem jó ez?

Figyelembe véve, hogy a teljes kritika arról szól, hogy szép szóval milyen szar ez a történet, azt kell mondanom, hogy ez tényleg nincs rendjén. Nem csak azért, mert ezzel összetörjük az írónak az álmait, az életkedvét és a lendületét, hanem azért is, mert ezzel elijesztjük azokat az embereket, akik még nem olvasták az adott történetet.
Helyzettől függően csak csúnya szavakkal lehet elérni a célunkat. De ez nem az a helyzet, és nem is az a cél. Ennek a kritikának csak az volt a célja, hogy az író orra alá törjön; hogy lehúzza őt, és teljesen a porba tiporja. Egy kritikának pedig nem ilyennek kell lennie.
Persze lehetnek benne negatívumok, hisz mindennek van hibája, semmi és senki sem tökéletes, és ha ezt a hibát a kritikus megtalálta, akkor természetesen ki is emelheti. Viszont nem kell mindent túldramatizálni és eltúlozni, mert ezzel tényleg nem ér el semmit.

Megfelelő kritika

Azt, hogy milyen is egy megfelelő kritika, kicsit később olvashatjátok.

Most felsorolok néhány olyan oldalt, amelyekről biztos, hogy olyan kritikát kaphatunk, amelyek segíthetnek nekünk és a történetnek is. 

Feketén-fehéren

Issy Blogmagazin

Szonidea

Igaz, ez csak három oldal, és még bőven akad olyan, amelyről minőségi kritikát lehet rendelni. Csak alaposabban körül kell nézni, és olyantól rendelni, aki tényleg érti azt, amit csinál.

Miért jó ez? Miért ne lenne jó?

A megfelelő kritika két dolgot is tartalmaz. Pozitívumokat és negatívumokat. A pozitívumok által az író megtudja, miért is jó az, amit irt. Megismeri az erősségeit, és tudni fogja, hogy miben lesz jó. A negatívumok által pedig az író szembesül a hibáival. Megtudja, hogy min kell javítson és, hogy mire kell jobban ráálljon.
Ez a három oldal - és még több is - pedig ezt adja a bloggernek.